Mindig is szerettem volna zenélni valamit, tuti, hogy játszanék (egy két) hangszeren, ha az állapotom megengedi. De hát nem engedi meg ugye, viszont adódik a dolog hogy akkor számítógépen.
Nekem még bőven kijutott a Commodore korszak, de Plus/4-em volt, annak a hangja rettenetes volt a C64-hez képest, később megjelentek rá különböző digi programok is, játszogattam velük, de hát az egy vicc volt. Akkoriban volt felfutóban az Amiga -nekünk baromi drága volt még- de mindig az állam leesett, micsoda zenék mentek rajta különböző kiállításokon, parikon aztán később haveroknál.
Nagy álmom volt egy Amiga 500 :) Hát, az is maradt, mert '92 fele rábeszéltek, hogy ha már úgyis programozásból akarok megélni, vegyünk inkább PC-t.
Vettünk...Háát..Két színű monitor, pittyegő pc speaker. Persze, örültem én neki, de azért egy Amigához képest a fasorban sem volt a cucc, főleg ugye hangilag, négycsatornás álsztereó digi hangzás helyett biip, biip picit hervasztó tud lenni :)
Na mindegy, abból kell főzni, ami van, éééés volt egy zeneprogram, ami futott speakeren is!
Ez egy FastTracker nevű cucc volt, amiga zenéket lehetett vele szerkeszteni (modokat) és még le is játszotta azon a szutyok kis hangszórón! Nagyon kellett fülelni, de szólt az :)
Húúú, nagyon belelkesedtem, hogy micsoda jó zenéket fogok én írni - meglévő modok hangszereivel és mennnnyire király lesz az!
Elkezdem egymás után pakolgatni hangokat, C-4, D#4, A-5 stb, van ami (szerintem) jól szólt, azt elmentettem valami néven - ez lett a "szám" címe, pl zongorás, kalimpa, 12bass, mittomén. Ha még írok valami zenét, ma se variálom túl :)
Úgy fél és egy perces valamik jöttek létre -ezt úgy, hogy blokkokban lehetett zenét írni és egy blokk ismétlődött, amíg kész nem voltál vele. Hát én sokszor leragadtam egy blokknál, másodikat ha írtam nem passzolt az elsőhöz, stb.
Persze mutogattam is haveroknak, hát nem nagyon lelkesedtek :)) Legnagyobb sikerem egy Beastie Boys téma és a "megfogtam egy szúnyogot" c. örökérvényű volt torzított gitárral. A többi meg saját.
Meg is kaptam egyik számítógépes haveromtól, hogy "Miért ilyen fura zenéket írsz? Miért nem írsz rendes zenét?". Hát tény, demó zenének egy se ment volna el :) Aztán valaki felhívta rá a figyelmem, hogy két egymásután lévő félhang a legritkább esetben szól jól együtt, Jól van, hát nem tudhat mindent az ember, na :D
Hagyományos hangszereket használtam, basszgitár, dob, zongora, bőgő, szaxofon stb. De hát a gép ugye nem erre lett kitalálva, illetve minőségi hangminták kellenének, egy hangszerhez több is.
Aztán persze effektezni is kéne a hangokat, leütést beállítani, mixelni, e nélkül rettentő gépies az egész. Na ehhez nem volt soha türelmem és nem is értek hozzá, szóval már itt megbukik a "profi" zeneszerzés :)
Aztán lett hangkártyám és jobb zeneszerkeszőm, többek közt egy kottás is, amivel sokkal könnyebb volt hallgatható zenét írni. A hagszer repertoár és az időtartamok megmaradtak - illetve felment 1.5 akár 2 percre is- és voltak emberek, akiknek tetszett! Eleje, vége még mindig csak módjával volt a számoknak.
Sőt -és ez eddigi csúcspontja zenélésemnek- egy haverom megkért, hogy írjak trombitára meg gitárra egy "darabot". Ő tud gitározni, cimborája viszont csak akkor tanult trombitálni és csak 5 hangot tudott lejátszani C-től G-ig. Úgy látszik, jól hatott rám ez a kötöttség, mert egész jól sikerült a cucc. A trombitát símán el lehetett játszani, de haverom panaszkodott, hogy a gitár lejátszhatatlan, mert úgy nem lehet tartani az ujjakat, ahogy ott kéne. Hát tudom én, hogy kell gitározni? Egérrel tök egyszerű volt lepakolni a hangjegyeket, nemtom mi volt a gond :D
Aztán megint belelkesültem, gondoltam csak kéne kis szolfézst, összhangzattant tanulni. Vettem könyveket - hát kínai volt egyedül - akkor keressünk valakit. Egy konzis lánytól vettem tán 3-4 órát, hát nem jeleskedtem a hangköz felismerésben enyhén szólva, aztán egyszer még a régi rock klubban Szurdi is tartott nekem órákat - jó fej volt- igaz hogy azon a pianinón, amire mindenki csak a kabátját kúrta le koncert előtt és minden harmadik billentyű szólt - az is hamisan- szóval annyit nem fejlődtem ott sem. A hangköz felismerésemmel Szurdi se volt kibékülve, arra emlékszem. (akkor átvillant az agyamon, hogy tán mégsincs ehhez tehetségem, de azért próbálkoztam kisebb-nagyobb kihagyásokkal :) ) Megmutattam neki a zenéimet -akkor még kazettán - "Jóó, olyan Mike Oldfield-es...Ok Szurdi, de én nem hallgatok Mike Oldfield-et" Mondta h várjam meg, majd koncertek előtt bemutat, berakja a kazettát a keverőbe, stb, de most kicsit elmegy. Óóóóó franc, akarja ezt a fene, hát ezek alapvetően szarok, csak neki hoztam. Mindegy, elszégyelltem magam, le is léptem azonnal a rock klubból :D
Aztán következett elég sok szünet, majd gondoltam egyet, és vettem egy MIDI billentyűzetet. Ez egy zongora klaviatúra tképp, csak saját hangja nincs, csak géppel együtt használható és a modern zeneszerkesztők el is várják, hogy legyen ilyened. Picit vacilláltam is hogy minek nekem, de nagyon nem bántam meg. Ugye ezt úgy kéne használni, hogy az ember bejátsza a gépbe a dallamot, az meg felveszi. Nálam ez ugye nem nyerő meg nem is gondolkodtam ilyenben egy percig sem - marad az egér- de hangszereket kipróbálni, picit zongorázni tanulni -alapokat csak, 5 ujjal skálázás, pici dallam stb- arra nagyon jó. Youtube-on tök jó leckék vannak, minden adott, csak egyszer ugye van lelkesedés, egyszer nincs. Ahhoz már öreg vagyok, hogy komolyabban elkezdjek zenét tanulni - nem leszek nagy komponista már- de poénkodni nagyon jó.
Pár nem olyan régi cucc, példának: http://tomka.hu/~lac/zax/ :)
