Nem fogom bemutatni a korszakait, zenekarát, zenészeit, sztorikat róla, erről kismillió könyv van, például a Real Frank Zappa Book amit ő maga írt, Inkább arról írok most, hogy én hogy ismerkedtem meg a lemezeivel és milyen hatást gyakorolt rám.
Épp érettségi előtt lehetett - vagy harmadikban, lényeg, hogy rég :) - amikor nővérem hozott egy kazettát, amire az egyik barátja vett fel nekem mindenféle zenét, bluest főleg. Nem ma volt már, de arra emlékszem, hogy volt rajta Canned Heat, Mahavisnu Orchestra meg tán Jean-Luc Ponty, de az nem biztos, meg a végén 4-5 Zappa. Egyik előadót se ismertem, mind tetszett, de az a pár Zappa szám fogott meg nagyon. Főleg koncertek voltak, iszonyat profi zenekarral, hihetetlen ritmusváltásokkal, ilyen -nem tudom máshogy mondani- áááábazdmeg ez qrvajó! Több lemezről volt -mint kiderüt- a Fifty-Fifty, Ya Hozna, a Sinister Footwear II, a Whipping Post és végül a Dickie is such an asshole (ennek a közepén járt le a kazetta nagy bánatomra). Eléggé rákattantam erre a pár számra.
Ekkor kaptam az első CD-lejátszómat (92-t írunk) és a legelső CD ami rámvigyorgott az egyik Kárász utcai boltból na mi volt? Egy Frank Zappa & The Mothers of Invention lemez, hát, vegyük meg! Valami "More, Than 20" sorozat volt - nem bootleg de nem is hivatalos, fogalmam nincs,de volt ott ugyanebből Doors, Jimy Hendrix stb.
Hazahoztam -első cd lemezem-, hát, baromira más volt, mint a fent említett számok - eleve sokkal korábbi számok ('68-69) és nem szóló lemez, hanem MOI de mégis nagyon bejött ez is. Olyan számok voltak rajta, mint a My Guitar Wants To Kill Your Mama, a Status Back Baby, a Big Leg Emma vagy az azóta is nagy kedvenc (persze ez hülyeség, mert mind az) Uncle Meat / King Kong egyveleg. Ez egy 23 perces szám, és minden haverom haját tépte tőle. Később tudtam meg, hogy tulajdonképp ez a lemez, ami nekem van, egy "legalizált" bootleg anyaga, ami The Ark néven fut hivatalosan.
Akkoriban volt Szegeden egy jó kis CD bolt/kölcsönző és - nem kis örömömre - a tulaj nagy Zappa fan volt, onnan kezdtem kihordani a lemezeket, volt nekik 8-10. Ott találtam meg a Them Or Us-t is, amiről az első kazettámon is volt 2-3 szám és az egész qrvajó (jóval később olvastam kiritikákat és mind lehúzza, hogy innen-onnan, koncertekről összedobált anyag, stb. Mondjuk a kritika sosem érdekelt túlságosan, ez nekem egy jó lemez kés kész (avagy "Fuck all them writers with the pen in
their hand" - FZ Packard Goose) :) Ja és a legnépszerűbb lemez is megvolt a Sheik Yerbohuti (mondd: Shake your body :)), ezen van a Bobby Brown, amit azért többen ismernek.
Megvolt a srácnak a "You Can't Do This On Stage Anymore" sorozatból is pár lemez. Erről azt kell tudni, hogy a '88-as turnén készült valami iszonyat profi zenekarral. Zappa amúgy nagyon maximalista volt, minden egyes hangnak úgy kellett szólnia, ahogy azt ő megálmodta. Baromi kemény volt a zenészeihez, nem is maradt meg nála túl sok zenész hosszabb ideig, pl akiről megtudta, hogy drogozik, rúgta ki a picsába :) Nem erkölcsi okokból, hanem gondolom nem tudta mindig hozni azt a 150-200%-os formát, amit ő megkövetelt, nem lehetett egy könnyű fazon, na :)
Azért pár nagyobb név "felnőtt" a keze alatt, Steve Vai sokáig gitározott neki, George Duke, Don Preston, Ike Willis és persze Terry Bozzio, aki dobosok közt nem kis név.
Na erről a '88-as turnéról jelent meg egy halom koncertlemez - csak az előbb említett YCDTOSA sorozatból 6 és mind dupla, de a másik nagy kedvenc a Make A Jazz Noise Here is, amit meg is vettem a csávó boltjában, pedig hezitáltam, mondván hogy ááá most megint vegyek Zappát- addigra már volt pár, Broadway the Hard Way (ez is ugyanaz a turné), Chunga's Revenge, Uncle Meat, stb, meg hát ez is csak egy koncert. Koncert, de milyen! Bár az első szám után -ami a Stinkfoot- jön 1–2 elvadultabb, de uána beindul és jönnek sorban eszméletlen jó fúvós szekcióval a jobbnál jobb számok, Eat That Question, Black Napkins, Advance Romance, stb, stb.
Na erről a '88-as turnéról jelent meg egy halom koncertlemez - csak az előbb említett YCDTOSA sorozatból 6 és mind dupla, de a másik nagy kedvenc a Make A Jazz Noise Here is, amit meg is vettem a csávó boltjában, pedig hezitáltam, mondván hogy ááá most megint vegyek Zappát- addigra már volt pár, Broadway the Hard Way (ez is ugyanaz a turné), Chunga's Revenge, Uncle Meat, stb, meg hát ez is csak egy koncert. Koncert, de milyen! Bár az első szám után -ami a Stinkfoot- jön 1–2 elvadultabb, de uána beindul és jönnek sorban eszméletlen jó fúvós szekcióval a jobbnál jobb számok, Eat That Question, Black Napkins, Advance Romance, stb, stb.
Rengeteg koncertlemez van és még jön is ki - bár '93-ban halt meg az öreg, hatalmas kiadatlan anyagot hagyott hátra és a családja csepegtet is ezekből azóta is.
A lemezek mennyiségéhez képest (tőbb, mint 70 hivatalos album) relative nincs sok szám (mondom relative), de mindg máshogy játszák, minden lemezen van egy-két extra csavar, nem unalmas legalábbis nekem.
A "synclavier" korszakából is van két cd, az egyik a Jazz From Hell, amit sokan átkoznak, hisz egy számtól eltekintve tiszta gépzene. Viszont szenzációs! Picit elege lett az emberi zenészekből - nem azt és úgy játszották ahogy ő elképzelte - a gép pedig bármilyen ütemet eljátszik akármikor. Na ő ezt ki is maxolta rendesen :) Az egyik legnépszerűbb szám erről a lemezről a G-Spot Tornado - nem csak a neve jó, de maga a szám is. Később dolgozott egy együttessel az Ensemble Modern-el, akik külön kérték, hogy írja ezt át nekik nagyzenekarra - lepődött, hiszen nem úgy írta meg, hogy ember azt le tudja játszani, de végülis megcsinálta, és az eredmény is "egész jó" (qrrvajó) lett: Ensemble Modern - G-Spot Tornado. Ja, jut eszembe: a címadó dal, a Night School is rajta volt a kazin, amit kaptam, csak annyira más volt - eleve elektronikus - hogy a fene gondolta, hogy az is Zappa. De volt egy feelingje, tetszett :)
Persze rengeteg lemezéről lehetne még írni, de inkább csak felsorolásként pár kedvenc: One Size Fits All, a Hot Rats a Willie The Pimp -el és Captain Beefheart-al, ugyancsak vele a Bongo Fury, aztán a Sleep Dirt, ami először kazettán volt meg instrumentálisan, aztán megvéve a cd-t döbbentem hogy azon meg a zene ugyanaz, de egy operaénekesnő ráénekelt (LP-n még nem, CD-n már így adták ki, nem is tetszett annyira, aztán megszoktam) és még lehetne sorolni.
Persze mostmár nem poén megszerezni a diszkográfiát, abban meg mégsokkaltöbb cucc van (felejthetőek is bőven) de hát az már más feeling.
Biztos kihagytam valami fontosat még (Joe's Garage, Zoot Allures, FZ In NY pl), de hát ez csak amolyan felcsigázó poszt, vagy mi :)
