Egy haverom posztja ihletett meg, hogy írjak erről a számomra - ha nem is nélkülözhetetlen, de mindenképp nagyon fontos eszkőzről.
Ugye a túlmozgásom miatt pohárból, kézzel inni nagyon macerás, néha megoldhatatlan feladat. Tuti lehetett volna (lehetne) gyakorolni -Petőben nem is volt, csak kétfülű, műanyag bögre, pont erre a célra-, de igazából nem látom túl sok értelmét, főleg a befektetett energia/hatásfok arány ismeretében. Voltak próbálkozások felnőtt koromban is, de levegőt nyeltem, stb, esztétikailag sem egy szép látvány - otthon elmegy, de idegen helyen necces...Szóval elég hamar úgy döntöttem, nem szívatom magam, erre van a szívószál :)
Ha van persze... Otthon ez megoldott volt mindig is, sőt, annyira természetes volt, hogy amikor 17-18 éves koromban elkezdtem járni erre-arra, koncertekre, vendéglátó intézményekbe, rendszerint elfelejtettem vinni. Mostmár ez nem gond, mert egy jópár éve már mindenhol van - gondolom a koktélok elterjedésének köszönhetően- de a kilencvenes évek közepén ez egyáltalán nem volt így! Barátaimat rendszeresen kiakasztottam ezzel. "- Már megint nem hoztál szívószálat, mi?!" A rutinosabbak már amikor tőlünk indultunk volna, kb húsz perccel előbb föltették a kérdést, hogy "Kulcs, szívószál?" - merthogy akkoriban a kulcsomat is vagy fél óráig kerestem, és ezt ők tudták jól. Ma már azért picit összeszedettebb vagyok :)
Előfordult néha, hogy mégis vittem magammal, de sokkal előrébb nem voltam, mert általában az úton eltört. Aztán vittem hármat is, abból jó eséllyel egy megúszta.
Soha nem volt ebből gond - bár aki nem ismert, mindig csodálkozott, hogy "Sört szívószállal?" és persze meg voltak a szokásos körök, hogy "-De úgy jobban hat nem? -De." (egy cimbora állítja, hogy nem, mert ő próbálta, de ez hülyeség, jobban hat.) Megmagyarázni meg olyan ciki..meg unalmas is főleg.
Illetve egyszer volt ebből egy pici konfliktus: Prágában voltunk cimborákkal, és haverom nagy kedvence Hrabal, szóval a volt törzshelyét, az Arany Tigris nem lehetett kihagyni, legalább 1-2 korsó erejéig. Oda vittem szívószálat, szépen elő is vettem, beleszúrtam a habba, mikor is odajön egy melák fazon, ráteszi a kezét a korsómra a szívószállal, és rázza a mutató ujját. Cimborámmal együtt az összes ott lévő helyi vendég felhorkant, hogy eeember, normális vagy?! Hát sérült! Fazonnak is leesett, hogy mi a szitu és nagyon elszégyellte magát, utána már haverkodni próbált, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, elkezdte az arancsapat tagjait sorolni: "Puskás, Kocsis..". Cimbora szerint ez szánalmas volt, én értékelem, ha valaki korrigál :) Sok ilyen volt már.
Ugyanezen az úton hazafele történt, hogy vettem egy dobozos tejet. Beleraktam a hátizsákomba, majd -ha nem is azzal a mozdulattal- de ráültem :) Mai napig nem tudom, hogy lehettem ennyire ökör, de az tény, hogy a tej szarrá ment, és eláztatott mindent a hátizsákomban. Cimbora fogta a zsákom tartalmát, beletekerte a szintén benne lévő esőköpenyembe, visszarakta és így jöttünk haza.
Már a Pest-Szeged vonaton utaztunk, amikor is nagyon megszomjaztunk mindketten. Havernál volt üdítő, na akkor szívószál. Bazz, hát belecsavartuk a tejes esőköpenybe, na onnan nem vesszük elő! Ekkor hangzott el haverom szájából a klasszikus mondat: "Lackó, ha nincs szívószál, nincs üdítő!" Ez így elsőre elég gecinek tűnik (és persze az is), de már fáradt volt és gondolom tele volt a töke -némi joggal- a balfaszkodásaimmal, nem tudtam haragudni rá. Szépen vártam Szegedig.
Aztán vannak szituk, amikor ez frappánsan megoldható. Egyik kedvenc helyünk volt a Numero Uno nevű pizzéria Szegeden (ma Classic Café és szintén kitűnő hely). Beültünk Tom haverommal enni, dumálgatni. "-Szívószál? -Nincs. -Nálad se? - Nálam se.", ami ugye gond, mert eleve nagy a folyadék igényem, pizzára meg -legalábbis nekem- muszály inni. Észre sem vettem, haver előkap egy jó vastag töltőtollat, szétcsavarja, kiveszi a belsejét: "Igyál ezzel!" Na már most röhögve elég nehéz inni, de sikerült!
De mint írtam ez már jóideje nem gond, mert minden pultban ott figyel egy nagy pohárnyi szívószál. Ebből a korszakból is van két sztori azért: az egyik, hogy mikor még a SZVSE pályán volt aikido, edzés után néha -tényleg nem túl gyakran, hetente/kéthetente- átmentünk 6-8an a szemközti tízemeletes aljában lévő Kőbányai Sörözőbe. Kedves pincérnők voltak és pár alkalom mulva mindenkiről tudták h mit kér - mert ugye hogy én egy korsó sört szívószállal, az nem akkora cucc, mert belőlem nem rohangál sok, de az összes többi embereről is tudták: - neked almafröccs? (2dl almalé+3dl szóda), neked egy zöld üveges Dreher, és mind talált. A poén, amiért ezt leírtam, hogy -máig meg nem fejtett okból- ott mindig 2 szívószálat kaptam a sörömbe! Mindig, akárki volt a pincérnő :)
A másik, hogy szerintem én divatot teremtettem a Nyugiban (vagy nem, de olyan jó mondani). Ugyanis, amikor megjelentek a szívószálak úgy 2000 körül ott is, megfordultam párszor ott, és persze mindig azzal ittam a sört. Eleinte csak én. Aztán látom ám, h még 1-2 ember, aztán 3-4, aztán meg tök sokan, nem koktélt vagy üdítőt, sört! Persze lehet, hogy nélkülem is beindult volna ez a trend, de könnyen lehet, hogy gyorsítottam rajta :)
