Fú, álmodtam tegnap egy olyat!
Randim volt (álmomban), valami online cucc lehetett és az első találkozás élőben.
Valami vízparti kiülös helyen találkoztunk, elég határozott volt a nő és úgy leosztott, mint az állat :)
Pedig nagy reményeket fűztem hozzá (biztos chaten jól nyomtam v nem tudom), de nem ez lett. Kezdődött azzal hogy -aki ismer, pontosan tudja miről beszélek- ha izgulok, már pedig izgultam, az látszik. Most is látszott, és még le se ültünk, amikor mondta, hogy "Na, eeeez undorító!" Ebből ő köszöni, de nem kér! Leültünk -valahogy pár haverom is csatlakozott- s a nő elkezdte sorolni, miért vagyok én totálisan alkalmatlan arra, hogy akár vele, akár bárki mással kapcsolatot létesítsek. Pontosan nem emlékszem, miket mondott, de mivel az én álmom, nagyjából tudom, mikre utalhatott (nem így él egy 4x éves, mit tudnék én neki nyújtani, hogy mertem és őt elhívni, stbstb) :)
Ja és nem nekem mondta (le se szart kvázi), hanem az ott ülő barátaimnak. Bár egyáltalán nem volt szimpi a csaj, ahogy előadja magát és kioktat, mégis kussoltam és meghúztam magam, mert tulajdonképp igaza volt...asszem. Hozzá teszem hogy mostanában egy nő kiosztott, egy meg előadta magát keményen, de egyik se a témában.
Viszont: annak ellenére, hogy adtam neki némi igazat, ezt én egyben le is szarom már, de nagy ívből :) Nem akarok már megfelelni, nem akarok "jó ember" lenni, és baszottul nem érdekel, ki mit gondol rólam. Most, igy 43 évesen, életemben először, tényleg nem, sorry. Megvannak a magam kis dolgai,én így tök jól elvagyok most.
