Ez egy Zappa szám, amit 17 évesen hallottam először. Azt képzeltem, hogy van egy zenekarom -amiben basszerozok-, és ezt játszuk a Laposon - akkoriban ott volt a "SZIN" ami ingyenes volt és csupa szegedi arc lépett fel.
Ez a képzelgés persze teljesen irreális volt, hiszen annyira görcsösek az ujjaim, hogy még három hangot se tudnék egymás után eljátszani, nem hogy lefogni. De unaloműzőnek jó volt.
Persze 17-18 évesen sok mást is beterveztem, ami szintén irreálisnak bizonyult, pedig nem hittem hogy az: majd egyszer család, gyerekek... Öt év múlva: na jó, ha család nem is, de barátnő...Még öt év múlva: na jó, nem kell feltétlen komoly kapcsolat de valami legyen mán...Hát egyik se jött be és szerintem egyértelműen én voltam a balf*sz.
Lövésem se volt hozzá, hogy kell ezt - teljesen begörcsöltem a téma kapcsán.
Múlt időben fogalmazok, mert rakodott rá még néhány súly. Mint Tetrisben, ha olyan elemeket kapsz,
amiket nem lehet eltüntetni. Próbálod te, csak nem megy.
Ki lehet mondani tehát, hogy a magánéletemet elbasztam? Ki :) Érdekel? Ja, hát csak megírtam ezt a szart :D Nagyon? Na nem, azért azon már évekkel túl vagyok. Semmi depi, van dolgom bőven, haverok, kikapcsolódás is, szal mint a befőtt.
Meg hát ott a szakma, szeretem is, érdekel is, most így karantén idején ugyanúgy dolgozom, kapok bért, annyi, hogy nem járok be irodába. Ez azért mekkora már, mikor százezrek lesznek full kilátástalan helyzetben. 'Azt itt még nyavalyog? Nem, nem, csak tényeket közlök :)
