Nagy Lilinek:
Egy dologról nem írtam még, amiről pedig mindenképp érdemes, az a sport.
Huszonhat éves koromig én nem igen sportoltam, nem hozott lázba, eluntam hamar, stb.
Úszással próbálkoztam többször is - legutóbb Barok Tanár Úrnál a Ságváriban, de túl görcsös vagyok, elsüllyedek, mint egy nyeletlen balta, szóval egy idő után ráhagytam.
Egy barátom mondta hogy elkezdett járni aikidora, ami többszörösen is meglepett: egyrészt nem tudtam, mi az az aikido, másrészt haveromat se úgy ismertem, mint túl nagy sportembert, de hát ok, változunk :) Mondta hogy baromira élvezi, felpörgeti nap végén (20:00-tól volt az edzés), és hogy majd nézzem meg, mit is csinál. Mondom jó, majd :) Aztán szólt még vagy ötször-hatszor, meguntam, mondom erőt veszek magamon, elmegyek és ezzel letudva. Hát nem így lett, nagyon nem :)
Ahogy ültem a padon a tatami mellett, úgy tetszett a dolog, meg minden, hát de mondom ezek gurulnak, esnek, ezt úgyse bírnám csinálni...Túlzottan komolyan meg se fordult a fejemben. Vége lett a másfél órás edzésnek, haverom jött oda, hogy “Na, na, milyen?”én meg poénból nyomtam egy olyat, hogy “Még a végén beállok! :)” - ebben a pillanatban haverom már hívta is oda a mestert, Kökény Tibort, én meg “vazze, nemá, csak poén volt, ne hogy idehívd már”, de akkor már ott állt Tibor, Tamás barátom elővezette neki a dolgokat, és ő egyből mondta is, hogy “Hát persze, gyere nyugodtan, szerintem sokat javítana a mozgás koordinációdon!”’. Nagyon meglepett ez a nyitottság. Mondom, igen, jöhetek, tényleg? Akkor jövök!
Nem szeretném most leírni mi is tényleg az aikido, honnan jön (Japánból :)), mik az alapok, erről rengeteh anyag van a neten, inkább a személyes vonatkozásokról írnék.
Aikidoban az a jó, hogy nincsenek versenyek, sőt, igazából küzdés sincs olyan értelemben, hogy két ember megmérkőzik, az egyik nyer, a másik veszt. Szerepek vannak, zömében párban gyakorlunk, egyik támad, másik csinálja a technikát, de olyan nincs, hogy egyszer a támadó, egyszer meg a “védő” győz. Mindenki ugyanazt gyakorolja edzésen, akár először lép tatamira, akák 5 danos mester. Sőt, ajánlott is egy kezdőnek minél nagyobb fokozatú partnert választani (gyakorlatonkét új párok vannak), hisz rengeteget lehet tőlük tanulni.
Ez nekem ideális volt, hiszen mivel nem versenysport, nincs küzdés, mindenki a saját tempójában fejlődhet.
Elkeztdtem járni, először még egy egyszerű 180 -os fordulónál (tenkan) is seggre ültem magamtól, gurulni meg aztán nem tudtam szabályosan évekig. De aztán pár hónap elteltével a tenkantól már nem estem el, gurulni is gurultam állásból (kvázi :)) állásba, igaz hogy a derekamon és nem a vállamon át, de hááát.... :))
Minden esetre rendkívül élveztem, egyrészt azt, hogy fejlődök, másrészt azt, hogy baromi nyitottak az edzőpartnerek, senki nem pampogott, hogy “jaaj már megint ezzel kell edzeni”, meg ilyenek, és nem csak a mi szegedi dojonkban, hanem edzőtáborokban sem vad idegen emberek sem. Persze mint mindenhol, edzőtáboron is volt pár köcsög, de ilyen 200 emberből pl egy. Inkább az volt a jellemző, hogy még a bunkó vagy dúrva, másikat kioktató “megmondóemberek” is velem tök rendesek voltak.
Az, hogy ennyire tettek az állapotomra, mindenki edzett velem, hatalmas flash volt! Főleg az edzőtáborokban! Egy edzőtábor 2-3 napos volt, és napi 5-6 óra edzés volt, két részletben. Évente elmentem 3-4-re a szegediekkel. Az is hatalmas érzés volt, hogy végignyomtam a táborokat, mondjuk erőnléttel sosem volt gondom, de akkor is :)
Erre tényleg büszke voltam, vagyis nagyon örültem, hogy ezt tudom csinálni, ilyen szinten elfogadnak, és egyáltalán... Oké, diploma, állás, azok is persze jó dolgok, de azok így szükségesek voltak, de ez máááás :))
Az önvédelmi része az aikidónak, meg hogy milyen hatékony, őszintén szólva sosem érdekelt (állítólag nagyon hatékony, úgy 6-7 dan körül :)). Viszont hogy rengeteget fejlesztett a mozgásomon, egyensúlyérzékemen, az tény! Például állva (támasz nélkül) fel tudom venni azóta a gatyát, nadrágot, vagy egy saras, jeges lejtőn megcsúszva tudok korrigálni, max legugolok, de nem ülök seggre, ezek nekem hihetetlen dolgok. Arról nem is szólva, hogy máshoz is adtak motivációt ha a mozgásom ennyit tudott fejlődni, más is tudna pl a beszédem :D
Aztán elkezdtem bejárni dolgozni, és meló után már nem volt kedvem még edzésre menni, meg a derekam is fájni kezdett, úgyhogy kb 10 év után abbahagytam a dolgot.
Viszont az iroda alatt van a Szegi Fitness, oda keztem el járni 2 éve kondizni, nagyon rendesek ők is. Van egy edző srác aki foglalkozik valam heti 3x. mondja miből mennyit, szóval azt is élvezem nagyon.
