Na ez az a téma ami nem tudom, mennyire lesz inspiráló és kinek, de így hozzá tartozik a dolgokhoz :)
Az a helyzet, hogy én csak azt tudom csinálni kitartóan, amit szeretek. Nem vagyok az a összeszorított foggal, és most szar, de nyomni kell, mert majd jó lesz fazon. Nagyon nem. Az aikidót szerettem, programozni mindig is szerettem, az angolt is, na, a beszéd gyakorlás az nem ilyen!
Kis koromban pedig itt is lakott a házban egy logopédus nő, hozzá jártam, így többször is - ovis koromban, aztán álltalános vége fele, aztán gimiben is pár alkalommal, de rettentően utáltam (mármint gyakorolni, a nő nagyon kedves volt) Nem láttam értelmét, nem hittem, hogy fejlődhet, mit tudom én, “ettől még nem lesz barátnőm”, meg hasonló agyament kifogásaim voltak magam fele. Pedig napi 20-30 perc, az ló..szóval semmi. Heti egy -az órán- meg kevés. - Gyakoroltál, Laci? - Háááát, őőőő, nem....Egy idő után már szerintem a nő is ráunt, és így abbamaradt a dolog. Pedig pont az aikido mutatta meg, hogy tud fejlődni, illetve egyik edzőtársam - orvostanhallgató volt - mondta, hogy mennyire látszik hogy így a mozgásom fejlődik, de a finom mozgások, amit az aikido nem mozgat, amit nem gyakorlok - mimika, beszéd - az meg semmit. Ezen így elgondolkodtam, hogy ú, basszus tényleg, de kb ennyi is volt. Akkor voltam kb 30, de akkor honnan szerezzek logopédust, stb, ááá, ez már nyűgös, de hülye voltam korábban, stb, stb. Vannak régről gyakorlataim, könyv, de abból most mit, meg mennyit meg mittomén.. Ez mondjuk kifogás, de valami van benne, ez pont olyan, mintha az ember bemegy egy konditerembe, van 30 gép, 100 súlyzó, és akkor edzzél..Ok, de mit? :) Például én -ha már a kondinál maradunk- teljesen más gépekre mentem volna magamtól, mint az edzőm, Öcsi mutatott. Hiába, ő a szakember, fejlődök is egyenletesen. Kicsit ilyennek érzem a logopédiát is. Van pár alap gyakorlat, ami mondjuk semmiképp sem árt, de csak jó a kontroll. Néha fellángolt bennem a vágy (úgy 2-3 évente) és csináltam is úgy 3 napig, 1 hétig, asszem 3-4 hét volt a legtöbb. Most picit más lesz (remélem), mert Laca haverom kitalálta, hogy EB kezdetéig ahány napot nem gyakorlok, annyiszor száz forintot dobjak be egy erre elkülönített perselybe, amit majd eliszunk a végén. Ez tetszik! 10-14 napja csinálom, már van 200 ft, de azér túl sok sört nem kéne fizetni :D
Pedig szívtam -sőt, szívok- a beszédem miatt eleget. Igazából csak ez probléma, a mozgásommal azzal így elvagyok. Baromi sok gátlást is kiépítettem magamnak kemény munkával ezzel kapcsolatban, nem merek megszólalni idegen helyen, idegeneknek baromira nem vagyok nyitott (ezt majd mindjárt kifejtem), nem telefonálok még közeli barátoknak sem - inkább sms, telefon csak szüleimnek v barátoknak,ha sürgős, stb. Na a nőkről meg ne is beszéljünk, amilyen szerencsés vagyok így minden más területen - meg belerakom amit kell, pont akkora lúúzer vagyok ezen a téren. Nem is igen próbálkozom - illetve nagyon ritkán, de annak elég mókás vége szokott lenni. Vannak igen vicces sztorik, lehet hogy leírom majd. Szerelmek is voltak, de az magánügy és qrrrvára nem vicces, se nem motiváló, úgy hogy azt hagyjuk.
Na szóval én hiába is mennék le ismerkedési céllal egy szórakozóhelyre (lemegyek én, csak nem ezért), inkább bámulok ki a fejemből, iszom a sörömet, hallgatom a zenét, de így nem nyitok, még olyan felé sem, akit pl félig-meddig ismerek, mert biztos nem értene, untatnám, faszt se érdekel amit mondok stb stb.
Ez lehet azért félreértés tárgya :) Gimiből pedig elég sok emberrel lettem nagyon jóba, de a többiekkel a fent leírt szitu volt a helyzet. Már érettségi körül beszélgettem egy csajjal, és ő mondta hogy így eltelt négy év, és alig tud rólam valamit, mert hogy olyan megközelíthetetlen vagyok. LOL (másoknak ez azért sikerült elég jól). Voltam a fenét, csak tele voltam gátlással :) Tudná, mi volt általánosban. Gimiben már nagyon sokat oldódtam.
Egyetem megint - egy nem is kis- visszalépés volt ebből a szempontból, ugye mindenki idegen, nem voltam kolis - itthon laktam mindig is - gyakorlatilag csak bementem, hazajöttem. Mindenki azt mondja pedig, hogy az egyetemi évek, azok aztán, meg mennyi kapcsolat szövődik, stb...Hát, így a 180 fős évfolyamból szerintem nem tudnék 10 nevet mondani összesen. Már a vége fele haverkodtam össze 2-3 emberrel, de akkor már mindenki szétszéledt.
Persze barátokkal tök más, velük elég sokat beszélgetek. Ja, hogy akkor hogy lettek barátaim? A kérdés jogos, általában vagy ők nyitottak, vagy barátaim barátai - ha már bemutatnak nincs gond. Egyetem alatt is buliztam sokat, de velük.
Állásinerjúknál meg aztán pláne hátrány a beszédhiba, de erről már írtam.
