Kedvenc Zenék: Külföldi Rock 1.

Na akkor külföldi rock. Egy posztot akartam írni ebből is de annyi együttes van, hogy lesz pár :)

Gyerekkoromban (89 előtt) nem túl sok külföldi rock lemezt hallgattam - nem is nagyon lehetett hozzájutni, illetve volt Szegeden is 1-2 bolt, ahol igen, de méreg drágán (viszont másoltak kazettára)
A rádióból jött a mainstream, Madonna, Kyle Minogue, Rick Aesly stb, persze vettem őket kazettára de úgy igazából nem kötött le sosem. Aztán - én már nem emlékszem, milyen indíttatásból - de elkezdtem rappet hallgatni. Szabadkán vettünk egy Run DMC lemezt, azt nagyon szerettem (gimiben kölcsönadtam, és lába kelt), aztán jött a másik nagy kedvenc, a Beastie Boys, azt is sokat hallgattam, Public Enemy, De La Soul stb. Ezek tulajdonképp még ma is vállalható cuccok, sőt, a Beastie Boys utána el is kezdett hangszeres zenét tolni, ki is jött egy instrumentális lemezük.
Akkor még azt hittem, hogy minden rap számnak nagyon erős, világmegváltó szövege van, és nagyon felemelőnek éreztem, hogy én ilyet hallgatok! Aztán megtanultam angolul :D
Ez a rap őrület úgy 14-15 éves koromig tartott, akkor jöttek be olyan zenék, ami hasonlított a rapre de mégis nagyon fasza zene volt alatta: Run DMC & Aerosmith, Public Enemy & Anthrax, Chubby Checker & Fat Boys stb.
De volt hasonló teljesen önálló együttesektől is, pl Faith No More - Epic, vagy amit Hobó játszott le a Petőfin -akkoriban volt műsora '89 tájt-, bizonyos Red Hot Chili Peppers-től a Mother's Milk albumról egy számot. Nagy kedvenc lett ez az album is

meg az előző kettő is, ami még sokkal jobban funk, a The Uplift Mofo Party Plan és a Freaky Styley. Hihetetlen jó mindkettő (Flea meg egy állat :)). Előtte is van mégegy lemez, a debüt, de az szerintem nagyon gyenge, kb egyszer sikerült végighallgatnom. Amivel aztán betörtek, az a Blood, Sugar, Sex, Magic,  már rockosabb, de eléggé ott van. A One Hot Minute már kimondottan rock lemez a Jane's Addiction gitárosával, de nagyon állat. Utána lévő lemezeken van pár szám, ami bejön, Can't Stop, By the Way stb, de összességében már egy mainstream RHCP, ami végtelenül profi - koncerteken pl úgy játszák a régi számokat, mint az atom- de én nem ezt szerettem meg. A Stadium Arcadium pl sokakkal ellentétben szerintem nem egy rossz lemez -bár van pár vállalhatatlan szám azért. Viszont a legutóbbi I'm With You-ról én egyetlen számot se találtam, ami testszene, sőt, idegesít. Azt hiszem, erre mondják, hogy fos :)
Gimiben keztem megismerni a keményebb zenékkel, pl a- Metallica, akkor jött ki a Black Album, az Enter Sandman nagyon tetszett, a Nothing Else Matters-t viszont eléggé úntam.
A metált igazán mégis a Panterával szerettem meg, méghozzá ezzel a lemezzel:

Iszonyú sodrása van, bluesos gitár, a dob, minden egyben van. Az összes szám frankó. Többi lemezük is jó, de nekem ez az etalon, ezt ronggyá hallgattam (szó szerint, még kazettán).
A Seattle vonal is bejött eleinte, Nirvana, Pearl Jam de ráúntam hamar. Akiket elkeztem újra hallgatni, azok az Alice In Chains. Az tökös kis zene :)

Aztán persze Faith No More, akkoriban az Angel Dust volt az aktuális lemezük:

18 éves koromban egy jóideig hanyagoltam a rockzenét, jazz fele fordultam illetve Zappát nyomtam intravénásan, de a jazz és az Öreg is megér egy külön posztot, mert ott azért van pár dolog.
Harminc-harmincöt éves koromban keztem el megint komolyabban rockzenét hallgatni - baráti társaság, ja - akkor fedeztem fel, hogy Mike Pattonnak, a Faith No More énekesének mennyi sok side projektje van, ami nekem sokkal jobban bejön, mint maga a FNM. Itt van mindjárt a középsulis zenekara, a Mr. Bungle. Jazz-Funk-Metal abszurd, baromi jó zenészekkel (ment is a vita, hogy tán a RHCP őket másolta le, de tök lényegtelen). Van pár album és mind más. Tán a legnépszerűbb az azonos című album:

 Vagy a sokkal avangárdabb Disco Volante, nem egy easy listening, de nagy élmény.

Van még egy lemez, a California, amiről fanok csináltak egy zseniális videót:

Az úriembernek még rengeteg együttese, projektje van, az egyik legdúrvább a Fantömas, ami egy supergroup, Mr Bungle(bass, ének)-Slayer(dob)-Melvins(gitár), minden lemezük más nekik is, még az elsőre legemészthetőbb, a Director's Cut, amin filmzenék feldolgozásai szerepelnek:

de én nagyon szeretem a Suspended Animation-t  és a Fantômas-t is.
Volt egy kicsit könnyedebb projektje is, hiphoppos beütésekkel, a Peeping Tom, egy lemez jött ki azonos címmel. Maga a lemez unalmas, nem is azt linkelem be, de rengeteg élő felvétel van, amin játszák, és úgy nagyon jó. Dub Trio szolgáltatja az alapot, beatboxosok, djk, cool stuff:

Maga a Dub Trio is állatt cucc:

Másik, picit rockosabb projektje a Tomahawk. Velül kijött négy album is, itt is mind más, nekem kedvencem az azonos című:

Csinált egy baromi jó lemezt a Dilinger Escape Plan-nal is (akik önmagukban is zsenik):

Még számos Mike Patton projekt van, hihetetlen kreatív a csávó, John Zornnal is dolgozott, vagy ott van a Mondo Cane, ami egy teljesen más jellegű cucc, a Metropoliten Orchestraval.
Tuti kihagytam valamit, ezer dolgot csinált még, de nekem ezek "vannak meg" :)

Lourdes

Történt egyszer, még gimiben, úgy '92 körül, hogy csöngettek. Az ajtóban állt egy katolikus pap és egy orvos, és mondták, hogy ők a Máltai Szeretetszolgálattól vannak, és zarándok utat szerveznek sérülteknek a franciaországi Lourdes-ba, ahol egy kislánynak megjelent Szűz Mária, és azóta csodálatos gyógyulások helyszine. Van-e kedvem menni? Hát mondom, utazni persze, hogy van kedvem, egyetlen aprócska gond van, hogy nem vagyok vallásos, sőt, megkeresztelkedve sem vagyok. Az nem baj! Nem? Nem! Akkor megyek!
Az atya egy 30 körüli fazon volt, tök laza, fiatalos fazon volt, jó humorral, szerették is a fiatalok - el is rakták innen aztán hamar a felebaráti féltékenység nevében.
Kb egy hónap lehetett az útig, addig jártam hozzájuk misére (mé'ne, úgysem voltam még), tényleg volt benne valami megnyugtató, találkoztam a többi utitárssal, dumálgattunk, jó volt az.
Aztán vonattal mentünk Pestről 12-16 óra út már nem emlékszem. A többi máltai segítő közt volt pár igen szép, fiatal nő - ami beindítja egy kamasz fantáziáját (is) - de hát már férjezettek, satöbbi :)
Pár idősebb fazon is jött velünk a Máltai lovagrendből, tök kedvesek, minden, egyik segítő mondta áhitattal, hogy xy palástján a sok minta azt jelenti, hogy 6 vagy hány generáción át minden őse nemesi családból származik. Itt picit felment a pumpa, majdnem leugattam a csávót hogy anyai nagymamám meg uradalmi cseléd volt, 9 évesen már 5 szobát takarított, akkor most mi a fasz van?!
De végülis maga a fószer szerény, jó fej volt, de mindig akad pár ilyen talpnyaló is, aki erre felhívja a figyelmed, hogy tudd, hol a helyed :)
Kiértünk, egy apartmanban laktunk, maga a zarándok hely 3-400 méterre lehetett, egy hatalmas park, körülötte millióegy árussal, bazárral. Persze mind kegytárgyat árult. Voltunk egy Szűz Mária műhelyben is: beléptél. ott voltak csupasz gipszből a Mária fejek, pici, nagy, legnagyobb, ahogy mentél egy szobát, felkerült rájuk félig a "smink", majd a következő szobában a glória is. Abból is volt több, arany drót, réz drót, és aminek máig a hatása alatt vagyok, karácsonyfa izzókból készült is! :) Láttam én már giccset, jártam már kirakodó vásárban, de ennyire töményen ritkán szembesültem vele. Persze ahogy elhagytad a műhelyt, ezeket meg is lehetett venni, nem is egy helyen, szerintem az egész bazárt innen terítették. De a kedvencem az mégiscsak a "kacsintgatós Jézus". Nem tudom, hogy hívják azokat a képeket vagy a technikát, ami gyerekkoromban volt divat, hogy mást látsz a képen, ha jobbról vagy balról nézed, de ilyenből volt egy Jézus a kereszten, jobbról nyitva volt a szeme, balról csukva! Ott hugyoztam be a röhögéstől (majdnem)! Van ember, akinek ez dísziti a falát? Nyilván van :))  Szóval egy komplett iparág épült szerencsétlen kislány látomása köré. Pár éve láttam a hírekben, hogy az egészet elvitte egy hatalmas árvíz/felhőszakadás. Ha mégis létezik, van az Öregnek humora :)))
Maga a park hatalmas volt (vagy így emlékszek), központban a barlanggal, ahol az esemény történt annó. Kis sziklafal, kis forrás, mankók eldobva, felfüggesztve, amik már nem kellettek a csodákból
kifolyólag, mindenkit eltoltak, megérinthette a falat, és vagy a két lábán távozott, vagy nem :)
Speciál én símán megtehettem volna, hogy "gyógyultan" felállok a tolókocsimból, ugyanis a következő történt:
Minden reggel misére mentünk a parkba, volt egy kis hagyományos templom is, de volt egy hangár szerű nagy beton bunker is a föld alatt, nagyon sok ember elfért kerekesszékkel is. Mi ide jártunk reggelente, a Máltai segítők toltak át minket. A többieket tényleg kellett, de engem is tolni akartak. Mondom kösz, nem, ez nekem nem táv. De, ne törődjek semmivel üljek be, majd tol - jó fej fazon volt amúgy. De hát én kényelmesen átsétálok. -Ugyan, így nem kényelmesebb? - Ja, de, jó, és beültem végül.  Jókat vigyorogtam, amikor mondták, hogy abban a hodályban is mise alatt már nagyon sok csoda történt, felálltak a székből sérültek, és több, helyszínen levő orvos is igazolt, hogy tényleg gyógyultak. Hát ezt én is eljátszhattam volna símán, de nem tettem :)) Viszont ettem ostyát! Elég nagy szemtelenség egy pogány részéről, nem is akartam én (ja, akkor még pici esély volt rá h megtérek, de erről letettem hamar, látva a képmutatást azóta is), szóval éreztem én, hogy ez necces, de ugye beteg emberekről lévén szó nem ők járultak a pap elé, hanem a pap járt körbe. Sőt, több pap hisz sok ember volt. Most rázzam a fejem h kösz, nem? :) Ok, mostani ésszel meg lehetett volna azt diszkréten oldani, de hát én bevettem az ostyát.
Bár mondták hogy ne nagyon, mégis sikerült heves és elég ingerült világnézeti vitát folytatnom az egyik sérülttel, ő ministráns volt azt hiszem és jócskán bigott, én meg csak szimplán hülye :) Már a többi Máltai nyugtatott. nagyon higgadtan hogy jól van, hagyjátok már, fontos most ez? Nyugiiii...Végülis nem volt ez akkora gáz, de nem lettünk a csávóval haverok.
Hazajöttünk, van az útról egy baromi hosszú és unalmas videóm (még VHS), pársszor még összejártunk aztán valaki konkrétan rákérdezett h - Te vallásos vagy? - Nem. Azóta nem nagyon kerestek és a helyzet sem változott :) De egy élmény volt az kétségtelen!

Kedvenc zenék VOL1 - magyar zenekarok/lemezek

Zenéről még nem írtam, pedig elég nagy szerep jut neki. Ha ébren vagyok, mindig szól valami, itthon, munkahelyen, utcán bárhol.
Túlzottan nem is tudok zenékről értekezni, nálam van pár kategória (qrva jó, jó, elmegy, unalmas, qrvaszar), esetleg "állat a basszus/gitár/dob", azt ennyi :) Épp ezért nem is teszem most sem, hanem belinkelek pár, számomra meghatározó lemezt, plusz írok hozzá egy-két mondatot, mi fogott meg benne, ilyenek.
Pusztán azért bontom szét magyar és külföldi lemezekre, mert nagyon sok van, és hosszú lenne a poszt.
Gyerekkoromban nővérem igen jó bakelit lemezeket gyűjtött össze.
Legelső emlékem hat éves koromból egy (ős) Edda lemez (illetve kazetta) volt, amit nagyon szerettem, azt dúdolgattam magamban a Petőben is abban az egy évben, amíg bent laktam. Most persze sokan felhördülnek -némi joggal- hogy húúúú, edda, hát az szar, és a Körtől elkezvde tényleg szar, de előtte Slamóval a régi felállás jó volt, teljesen fasza az első három lemez:

Volt pár LGT lemez is, amit szintén sokan lehúznak, de szerintem a 80as évek legprofibb magyar együttese volt. Ok, biztos volt sok kommersz daluk (bár nekem azok is tetszenek), viszont pl ez a dupla lemez, a Loksi, eszméletlen profi mind zeneileg, mind szövegileg (én legalábbis kapásból nem tudok profibb magyar lemezt abból az időből):

Presser szólólemezei már nem jönnek be, illetve (tán a) legelső lemez, az Electromantic, ami tisztán szintentizátor zene és valami eszméletlen qrvajó:

Aztán persze volt a nagy kedvenc, a Hobo Blues Band, tőlük két lemez volt meg, a Közép-Európai Hobo Blues és az Oly Sokáig Voltunk Lent, mindkettőt imádom a mai napig.

 A többi klasszikust, mint a Vadászat, Még Élünk stb már később, gimiben ismertem meg. Aztán Bill nélkül kijött még egy halom lemez, valamelyik jó, pl a Tábortűz Mellett, de rengeteg a pocsék, elérte őket a saját szövegük a Vadászatról, hogy aszondja "A mai banda csak két tagú már, Samu a zenész és Iván a sztár."
Aztán jött egy olyan lemez....Semmihez nem hasonlítható, nagyon kilóg, "Katasztrófazene", de baromi jó!! A.E. Bizottság - Kalandra fel! Nem sok lemez van, amiért ma is pont ugyanúgy lelkesedek és ugyanolyan szívesen hallgatom, mmint annó, de ez ilyen. Kedvenc számom:

A Jégkrémbalettett már később ismertem meg - az is nagyon jó, de szerintem ez erősebb. Most meg a youtube-nak hála kerülnek elő a remekebbnél remekebb koncert felvételek, majdnem csupa kiadatlan számokkal. Nagyon sajnálom, hogy őket még nem láttam élőben:

A Bizottság után, a '90-es években is volt pár projektjük, Wahorn - Tengerhajózás, az ef-Zámbo -féle, picit konszolidáltabb, jazzesebb Happy Dead Band, de pont nélküle kiadtak egy Laca-Johnny-Koko-Wahorn: Edd Meg A Fényt c. lemezt is, amivel sokat sokkoltam barátaimat. Rég hallgattam, de most még sokkal jobban tetszik :)
Volt még egy olyan lemezünk, amit a mai napig bármikor szívesen hallgatok, Nagy Feró és a Bikini (ös-Bikini) - Hova Lett:

Sajnos minden szava nagyon aktuális manapság (az más kérdés, hogy most ki mellett álnak, és lényegtelen is, leszarom). Minden szám nagyon ott van (bár a Dolina picit sok, ami a Beatrice kommunista-blokkjaiban teljesedett ki, ami '89 után már nem volt poén, mégis nyomták)
Akkor még nem ismertem a Beatricet - naná, hát nem is adhattak ki lemezt, ezt valahogy engedték, és nekem sokkal jobban is tetszik. Persze a ricének is van jópár száma, amit szeretek, pl a kedvenceim tőlük a Nagyvárosi Farkas, vagy a Nem Kell, de ez nekem nagyobb flash. Inkább punk/újhullám, mint rock. Még egy Bikini lemez jött ki Feróval, a XX. Századi Híradó, nem ennyire újhullám, de nagyon jó az is.
Aztán jöttek a kilencvenes évek, amikor én voltam tinédzser, de igazán, ennyire meghatározó magyar lemezt nem tudok írni. Biztos van, de pl én nem voltam soha nagy Kispál fan, ami így meghatározó lett volna. Ha hallom koncerten, rádióban, jól esik, szal gondom sincs vele, de én Hobón, LGTn, Bizottságon nőttem fel, ezekhez képest nekem nem sokat mond.
Gimiben - már utólag- ismerkedtem meg a magyar undergrounddal, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Sziámi, stb. Ez kb egy vonal, az URH-ból indult ki, ami egy remek együttes, alternatív volt ugyan, de rengeteg punk beütéssel. Őket a mai napig szívesen hallgatom:

A többiekhez kell egy bizonyos - nem feltétlen jó - hangulat :) Ha az ember így kvázi jobban lesz magával, rendeződnek a dolgai, elkezd drasztikusan kevesebb Kontrollt vagy Sziámit hallgatni :D Mindenesetre ettől a számtól -ami rengeteg erőt is adott mellesleg- mindig borsókázik a hátam, aki olvasta a blog első bejegyzését, tudja miért:

A Kontroll Csoport egyik számát pedig nemrég a Jófogás tette híressé :)

Az Európa Kiadó picit más -régebben annyira nem is szerettem, most őket tudom a legjobban hallagtni még. Kicsit vagányabb, a zene néhol elég minimal, de néha meg qrvajó. Talán a legismertebb számuk a:

Hát kb ennyi a nekem igazán meghatározó magyar lemezek/zenekarok kb '90-95ig bezárólag. A lista nyílván igen szubjektív :)

Kilencvenes évektől inkább koncerteken láttam/látok élőben sok remek bandát, de arról külön írok posztot.