Történt egyszer, még gimiben, úgy '92 körül, hogy csöngettek. Az ajtóban állt egy katolikus pap és egy orvos, és mondták, hogy ők a Máltai Szeretetszolgálattól vannak, és zarándok utat szerveznek sérülteknek a franciaországi Lourdes-ba, ahol egy kislánynak megjelent Szűz Mária, és azóta csodálatos gyógyulások helyszine. Van-e kedvem menni? Hát mondom, utazni persze, hogy van kedvem, egyetlen aprócska gond van, hogy nem vagyok vallásos, sőt, megkeresztelkedve sem vagyok. Az nem baj! Nem? Nem! Akkor megyek!
Az atya egy 30 körüli fazon volt, tök laza, fiatalos fazon volt, jó humorral, szerették is a fiatalok - el is rakták innen aztán hamar a felebaráti féltékenység nevében.
Kb egy hónap lehetett az útig, addig jártam hozzájuk misére (mé'ne, úgysem voltam még), tényleg volt benne valami megnyugtató, találkoztam a többi utitárssal, dumálgattunk, jó volt az.
Aztán vonattal mentünk Pestről 12-16 óra út már nem emlékszem. A többi máltai segítő közt volt pár igen szép, fiatal nő - ami beindítja egy kamasz fantáziáját (is) - de hát már férjezettek, satöbbi :)
Pár idősebb fazon is jött velünk a Máltai lovagrendből, tök kedvesek, minden, egyik segítő mondta áhitattal, hogy xy palástján a sok minta azt jelenti, hogy 6 vagy hány generáción át minden őse nemesi családból származik. Itt picit felment a pumpa, majdnem leugattam a csávót hogy anyai nagymamám meg uradalmi cseléd volt, 9 évesen már 5 szobát takarított, akkor most mi a fasz van?!
De végülis maga a fószer szerény, jó fej volt, de mindig akad pár ilyen talpnyaló is, aki erre felhívja a figyelmed, hogy tudd, hol a helyed :)
Kiértünk, egy apartmanban laktunk, maga a zarándok hely 3-400 méterre lehetett, egy hatalmas park, körülötte millióegy árussal, bazárral. Persze mind kegytárgyat árult. Voltunk egy Szűz Mária műhelyben is: beléptél. ott voltak csupasz gipszből a Mária fejek, pici, nagy, legnagyobb, ahogy mentél egy szobát, felkerült rájuk félig a "smink", majd a következő szobában a glória is. Abból is volt több, arany drót, réz drót, és aminek máig a hatása alatt vagyok, karácsonyfa izzókból készült is! :) Láttam én már giccset, jártam már kirakodó vásárban, de ennyire töményen ritkán szembesültem vele. Persze ahogy elhagytad a műhelyt, ezeket meg is lehetett venni, nem is egy helyen, szerintem az egész bazárt innen terítették. De a kedvencem az mégiscsak a "kacsintgatós Jézus". Nem tudom, hogy hívják azokat a képeket vagy a technikát, ami gyerekkoromban volt divat, hogy mást látsz a képen, ha jobbról vagy balról nézed, de ilyenből volt egy Jézus a kereszten, jobbról nyitva volt a szeme, balról csukva! Ott hugyoztam be a röhögéstől (majdnem)! Van ember, akinek ez dísziti a falát? Nyilván van :)) Szóval egy komplett iparág épült szerencsétlen kislány látomása köré. Pár éve láttam a hírekben, hogy az egészet elvitte egy hatalmas árvíz/felhőszakadás. Ha mégis létezik, van az Öregnek humora :)))
Maga a park hatalmas volt (vagy így emlékszek), központban a barlanggal, ahol az esemény történt annó. Kis sziklafal, kis forrás, mankók eldobva, felfüggesztve, amik már nem kellettek a csodákból
kifolyólag, mindenkit eltoltak, megérinthette a falat, és vagy a két lábán távozott, vagy nem :)
Speciál én símán megtehettem volna, hogy "gyógyultan" felállok a tolókocsimból, ugyanis a következő történt:
Minden reggel misére mentünk a parkba, volt egy kis hagyományos templom is, de volt egy hangár szerű nagy beton bunker is a föld alatt, nagyon sok ember elfért kerekesszékkel is. Mi ide jártunk reggelente, a Máltai segítők toltak át minket. A többieket tényleg kellett, de engem is tolni akartak. Mondom kösz, nem, ez nekem nem táv. De, ne törődjek semmivel üljek be, majd tol - jó fej fazon volt amúgy. De hát én kényelmesen átsétálok. -Ugyan, így nem kényelmesebb? - Ja, de, jó, és beültem végül. Jókat vigyorogtam, amikor mondták, hogy abban a hodályban is mise alatt már nagyon sok csoda történt, felálltak a székből sérültek, és több, helyszínen levő orvos is igazolt, hogy tényleg gyógyultak. Hát ezt én is eljátszhattam volna símán, de nem tettem :)) Viszont ettem ostyát! Elég nagy szemtelenség egy pogány részéről, nem is akartam én (ja, akkor még pici esély volt rá h megtérek, de erről letettem hamar, látva a képmutatást azóta is), szóval éreztem én, hogy ez necces, de ugye beteg emberekről lévén szó nem ők járultak a pap elé, hanem a pap járt körbe. Sőt, több pap hisz sok ember volt. Most rázzam a fejem h kösz, nem? :) Ok, mostani ésszel meg lehetett volna azt diszkréten oldani, de hát én bevettem az ostyát.
Bár mondták hogy ne nagyon, mégis sikerült heves és elég ingerült világnézeti vitát folytatnom az egyik sérülttel, ő ministráns volt azt hiszem és jócskán bigott, én meg csak szimplán hülye :) Már a többi Máltai nyugtatott. nagyon higgadtan hogy jól van, hagyjátok már, fontos most ez? Nyugiiii...Végülis nem volt ez akkora gáz, de nem lettünk a csávóval haverok.
Hazajöttünk, van az útról egy baromi hosszú és unalmas videóm (még VHS), pársszor még összejártunk aztán valaki konkrétan rákérdezett h - Te vallásos vagy? - Nem. Azóta nem nagyon kerestek és a helyzet sem változott :) De egy élmény volt az kétségtelen!
