Elég ritkán randizom (úgy kvázi öt évente egyszer), siker az nem, viszont egészen humoros történetek születnek, amin máig jókat derülök. Megosztok veletek párat.
Huszonöt lehettem, amikor barátaim megunták, hogy mindig nyavalygok, mondták hogy adjak fel társ kereső hirdetést. Akkor még nem voltak ilyen netes oldalak, a helyi lapban, a Délmagyarban volt szerdánként egy ilyen rovat. Ok, megtörtént, feladtam, jelentkezett is egy 19 éves ép, picit duci, szemüveges lányka, nagyon meglepődött mikor a Grandban találkoztunk, pedig írtam h mozgássérült, beszédhiba, minden. “Ok olvastam, de nem gondoltam, hogy ennyire” :)) De korrekt volt, ittunk egy kávét és megegyeztünk hogy nem :) A másiknak én írtam (mondjuk eleve gyanús volt hogy azt írta magáról, hogy “szeretetre méltó”, majd azt én eldöntöm, anya :) ), ő úgy ledöbbent hogy még be sem mutatkozott! Elindultunk ugyan egy kávéház fele, de folyamatosan úgy bámult a képembe, mintha szarral lennék bekenve, úgyhogy megkérdeztem illedelmesen h - vagy ne menjünk? -Nnnnne! Hát, jó, szasz, és leléptem. Pedig ő sérült volt, mondjuk enyhe, csípőficam v ilyesmi. Szóval ezt a társkeresősdit hanyagoltam egy jó ideig.
Aztán egy ilyen sérültek hete rendezvényen megláttam egy kb hasonló korú nőt, mint én, és a mozgása és a beszéde is hasonló volt. Persze béna voltam, és nem mertem odamenni hozzá, de mivel jóban voltam a szervezőkkel, pár héttel később elkértem a címét - levelezési címről beszélünk, email már volt ugyan, de még nem elterjedt. Azt ugyan nem tudtam még, mit kezdek a címmel, de meg volt :)
Pesti volt a csaj, én akkoriban jártam az ELTE-re, szóval ez nem volt gond. Írtam is neki levelet - már fogalmam sincs, mit, csak arra emlékszem, hogy beleraktam a végére Klayman-t a Neverhoodból :)
Végül megbeszéltünk egy találkozót egy Pizzériában. Jött is Klau, azzal nyitott, hogy “Helló, épp forgatásról jövök, mert megfilmesítik az életemet!” Ez már gyanús volt, de mondtam hogy az jóóóóóó...Második kérdés: “Hiszel a horoszkópban?” (WTF :D) Hááááát mondom őőőő...nem igazán. Jó, mert ő hisz, meg mindenféle ezoterikus dolgokról mesélt, sajnos nem emlékszem már -15 éve volt- pedig döltem a röhögéstől magamban és szó szerint is, ugyanis én az ilyesmit nem tudom visszafogni. Kicsit még királykisasszonyoskodott, aztán beültünk pizzázni, sörözni. Már láttam, hogy ezt a lányt nem az eszéért fogom szeretni (ha fogom), de tapasztalatnak jó..Elég jó hangulatban telt az este, dumálgattunk, láthatóan ő is jól érezte magát - kivéve, amikor a sztorizás hevében egy erősebb gesztikulálásnál egy teli korsó sört borítottam az ölébe, de jó fej volt, nem vette túl zokon. Előfordul, na :D
Pár nappal később felhívtam. Akkor jött be a Macska Jaj film Kusturicától, mondom elhívom rá moziba. “Te most engem..el akarsz hívni....moziba???” Nem, csak szórakozok, miért vettem volna fel ezt a qrva kagylót, de nem ezt mondtam, hanem hogy ”Ő egy jó rendező, az előző filmjét, az Undergroundot nagyon szeretem, ez egy új film és még nem láttam, biztos remek lesz!” “Hát jó...”. Ok, megbeszéltük.
Már a villamoson találkoztunk, egy ismerősével beszélt épp, leszálltunk, srác is ment a dolgára, mi meg ugye moziba. Volt még 10-20 perc, várunk, egyszer csak megjelenik a villamosról a srác! Csaj: “Hát te hogy kerülsz ide?” - Hát ő nem akar zavarni, de tényleg, csak azt akarja elmondani h még mindig szereti meg nem tud nélküle lenni meg izé, hozé..Akkor derült ki hogy ő Klau faszija, ott turbékoltak, csókolóztak, én meg a könnyeimmel küszködtem a röhögéstől, valami zsebkendőt kotortam gyorsan h mégse a képükbe röhögjek, mondom ilyeen niiiincs :D De volt. Mondtam a srácnak, hogy (ha már itt van) akkor jöjjön be a filmre, mert biztos qrvajó lesz. De hát ő neeeem, nem akar zavarni (már zavarsz, bazdmeg :)), ő inkább elmegy, és jó szórakozást, érezzük jól magunkat, hót nyálas dumát levágott, majd elment. A film mondanom se kell, hogy zseniális volt, ott ujjongott pl a Clasablanca jeleneteknél “ÚÚÚÚ de jó! Nekem is ez a kedvenc filmem!!” (facepalm). Vége lett, hazamentünk -már ki ki ahol lakott, utána már nem is tudom hogy volt, felhívtam-e vagy nem, lényeg hogy következő nyáron találkoztunk itt Szegeden, a fogyatékosok hetén.
Jól elvoltunk -viszonylag- nagy társasággal volt, ott zsongott körülötte pár faszi is, akik nem nézték jó szemmel, hogy én ott vagyok, aztán picit kavartunk is, de mondta, hogy nem tudja megtenni, mert épp szakító félben van a faszijával (nem biztos h azzal, akivel találkoztam, sőt), de már unja, és valószínű ki fogja dobni és lecseléri egy idősebbre, vagy egy külföldire (sikítva röhögtem magamban, amúgy csak eléggé) és amíg ez a tranzakció lezajlik - tehát ha már kidobta a fasziját, de még nem szedett fel egy idősebbet, vagy külföldit - bármi lehet.
Hát a bármiben ugye benne van a semmi is, és ez történt :) Évekkel később találkoztam vele - szintén egy rendezvényen - de akkor már egy erősebb depi után megtért egy keresztény szektába -nem tudom mi a nevük, de volt kitűzője, hogy “SZENTLÉLEK TELT EMBER” - azt hittem, ott fordulok le a székről-, meg ez olyan, hogy ha megtérsz oda, egyszer csak elkezdesz “nyelveken beszélni” (milyen nyelveken az jó kérdés) Melltartót is hordott, az is fura volt, mert előtte soha, és bár előtte enyhén szólva se vetette meg a faszikat, most még a rendezvényen műsort adó hastáncos lányokat is megszólta, hogy milyen paráznák. Picit furcsán néztem rá, de rögtön kifejtette, hogy “Ja, hát semmi bajom a szexszel, nem vagyok én a magam ellensége, de csak házasságon belül!” Aztán gyorsan hozzá is ment egy másik szektáshoz, tán gyerek is lett, de sok éve már nem tudok róla semmit. :)
