2015. december 22., kedd

Legurult (Elcseszett randik Vol 2.)

Na most elélkeztünk egy olyan sztorihoz, ami tulajdonképpen egyáltalán nem vicces, de mégis az.
Pár éve eléggé magam alá kerültem bizonyos okok miatt, és mivel felejteni szerettem volna, kipróbáltam ezt a modern csodát, az internetes társkeresőket.
Csomóan mondták, hogy hány meg hány ismerősük jött össze így, és ez egy jó dolog. Hát biztos, hogy van akinek az, nekem nem jött be :) Akire én ráírtam lepattintott, akik rám írtak mindketten elég hibbant nőszemélyek voltak (persze rámírt napi 2-3 faszi is,  holott egyértelművé tettem a profilomban, hogy nőt keresek.)
Az első eset úgy történt, hogy leülök a gép elé, társkereső chaten írt egy nő, de vagy 30 sort egyből: - Szia László! - Na mi van, nem válaszolsz? - Persze mert láttad h kerekesszékes vagyok, így már nem is kellek, ugye?!!! és még 25 sor lebaszás.....Írtam hogy vávávávárjál, lassíts, dehogy  nem, csak most ültem géphez, ezt így mind egybe láttam most. Ja jó....Pár hétig írogattunk, de rettentő gáz volt a nő, fikarcnyi kedvesség se szorult belé. Párbeszédek: - én nem szeretek sokat enni egyszerre, tudod miért? és vár....Nemm, nem tudom - hát mert kihányom. Jajjj kell ezt nekem tudni? Egyáltalán, hiányzik nekem ez?
 Ilyenkor rettentő bunkó szoktam lenni és (nem vagyok rá büszke, de) előadom a perverz állatot, amitől vagy elretten - és az jó. vagy benne van és hááát az is jó :)  Azt hinné az ember, hogy az első variáció jön be, de nem! Mondjuk nem is a második, hanem valami köztes állapot, ami már majdnem megvan de a végén sosincs. Ez esetben ez úgy zajlott, h "-Találkozzunk! - Ok, hol? Tesco, odáig eltol a barátnőm, csak anya meg ne tudja (35 éves). -Kajálda? Ok, de csak együtt kéne lenni. - Jó az! Mondom mi van? mégis hol?!!! - Hát van ott "roki wc"! Bazzzz ne.....Mondom bérelek szobát inkább. Ő  nem kurva! :D ....mert a wc sokkal jobb...Aztán nem sokáig chaateltünk már de jobb is.
A második nőt aki rámírt, ismertem mozgássérült klubból, párszor kártyáztuk vele, meg a volt férjével kb 15-20 éve, de ő nem ismert meg. Azóta született egy fiuk aki már 15 éves, férje rögtön elhagyta, stb stb. Körülbelül hasonló sérült mint én, picit jobban beszél, de  rosszabbul megy.
Hallottam róla előtte ezt-azt, pl hogy elejében tök normális, kedves -sok családhoz járt látogatóba barátkozni- de egy idő után át akarja formálni az embert, így ezen családok legtöbbikénél egy idő után már nem szívesen látott vendég.
Mindegy én örültem, hogy valaki randizik velem, megbeszéltük, hogy a (régi) Várkertben találkozunk. Így is lett, dumálgattunk, söröztünk és láttam hogy tetszek neki "úúú, de jól mész!"
Én hoztam neki sört, teljesen odáig volt. Egy idő után nem szembe ültem vele, hanem mellé. Nem volt ellenére a dolog, de megegyeztünk, hogy itt túl sok ember van :) Nálunk épp voltak, nála otthon volt a fia (nem tudom miért gond, mindegy), keressünk valami nyugis helyet. Nyár volt, este nyolc óra, Stefánia tele családokkal, gyerekekkel, nem épp ideális.
Végül az IHval szemben van egy lejáró a Tiszához, mondom üljünk ide le! - Nem, mert ő leesik! -Dehogy esel! - De.. -Dehogy, gyere már! - Na jó...és leültünk felülről a 2-3 lépcsőre. Eléggé jól éreztük magunkat, amit most nem részleteznék, mert írtam már 18+ posztot, de :)
Egy-két óra múlva mondta, hogy ő megy - dehogy mész :) - de már késő van, és a fia.. -nagy már! - de megyek, ezt  játszottuk kb egy óráig még. Mostámár tényleg megy, de hazakisérhetem. Jó, mondom és felálltam, nyújtottam a kezem, hogy felsegítem. Na ezt nem kellett volna!!!!
A tett ugyan nagyon lovagias meg minden, de mivel ő sem stabil és én sem, ő megbillent, hanyatt ráesett a lépcső melletti, gránit kövekből kirakott lejtőre, majd mint egy rönk fa, gurult le kb 5-6 métert.
Megijedtem h beverte a fejét, komolyabb baj is lehetett volna, de láttam hogy lent feláll (huh) összeszedi a kis hajpántját, akkor megnyugodtam. Én nem mentem le, mert ha én is leesek, azzal ő nincs előrébb! Arra jött egy pár, felhozták.
-Hazakísérek. -Nem kell!!! -De.. -Menj el!!!
Utána három napig próbáltam elérni chaten h eltört-e vmije vagy mi van, nagynehezen válaszolt, h nem tört el semmije, de az egész teste csupa horzsolás, és fájdalomcsillapítókon él.
Meglátogatlak! Ne tedd! De ha kell vmi szívesen. Nem kell, hagyjuk abba, nem illünk össze mert nem tudnék vigyázni rá (ezt miből vonta le mégis)