Ez egy kicsit provokatív téma, de úgy bennem van és kikívánkozik.
Ugye ép emberek között nőttem fel, a Pető egy évét leszámítva nem nagyon találkoztam sérült emberekkel. Valahogy mindig is úgy tekintettem a helyzetemre, hogy ez az én problémám, más erről nem tehet, de attól még csinálni kell a dolgokat. Illetve ez utóbbi fel sem merült, csak csináltam a dolgom. Nem is értettem sokáig - és tényleg nem - hogy így mihez gratulálnak emberek, hisz más is leérettségizett, másnak is van diplomája, stb. Így ez nekem nem jött le, hogy ez most miért akkora teljesítmény :) Persze utólag, így visszaolvasva tényleg más egy picit, meg kellettek hozzá nagyon szüleim, meg hogy jókor találkozzak jó emberekkel, csomó dolog, de alapvetően nem gondolok mást ma sem.
Ötödikben láttuk meg a hirdetést, hogy a mozgássérültek szegedi egyesületénél ingyenes számítógép és angol tanfolyam is lesz, nem is volt túl messze, elmentünk. Baromira örültem, akkor láttam először számítógépet, még ZX Spectrumok, 1-2 C64, nagy feeling volt! Arra már nem is emlékszem, mit tanultunk - nyilván BASIC-et - de alig vártam, hogy óra legyen. Angolra is jártam, de az ennyire nem vonzott. Többi ember jóval öregebb volt nálam, én voltam a kis srác, velük úgy jóban voltam, és ez meg is maradt. Viszont pár óra után azon kaptuk magunkat, hogy ketten-hárman vagyunk a tanárral. Mikor ez párszor megismétlődött, akkor mondta a srác, hogy minek jöjjünk el idáig, járhatok hozzá is, feleségéhez meg angolra. Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget akkor még, biztos nem értek rá, megunták - van ilyen, vagy mit tudom én.
Egyetem után lett itthon is netem, gondoltam megpróbálkozok sérült levelezési listákkal - fiatal voltam és naiv :D Én azt hittem, hogy ott majd valami fasza kooperatív dolog zajlik, segítenek, tanácsokat adnak az emberek egymásnak, ügyeket oldanak meg, ááááá.....90% a levelezésnek arról szólt, hogy milyen támogatás van, és miért csak annyi! (félreértés ne essék, ezzel nem a mostani, tényleg megalázó, kivéreztető - sérült vagy? dögölj meg! politikát pártolom, erről szó sincs :D). Csak egy példa:
Az akkori nagy telefon szolgáltató -asszem Matáv volt még- felajánlott a sérülteknek 100 db számítógépet 1 éves internet hozzáféréssel (akkor még egyáltalán nem volt ez egyértelmű, hogy otthon van net) Reakció: mi az a 100 gép, ez alamizsna, sokkal több sérült van, csak ennyi telik a Matávtól? (facepalm) Mondom 100 gép internet hozzáféréssel az lehetne pont 100 db távmunkahely is, HA meg lenne szervezve a távmunka hálózat, lennének képzések, ennek élére állna valaki, például az országos szövetség, integráció segítése, akit lehet, továbbtanulás irányába terelni, erre országos programok, meg még így leírtam pár dolgot, megtámogatva saját példámmal. Na erre ne tudjátok meg: mert hogy én nagyképű vagyok (LOLL), mert könnyű nekem, jó helyre születtem (ezt honnan tudhatta, mind1 :)), mert egy kis faluból kiindulva próbálnám meg ezt, ott nem segítő a közeg, stb. Utóbbi jogos, csak én nem erről írtam :) Ott döntöttem, h ok, ebből nekem elég, nekem ez nem hiányzik, megvan a saját kis életem, mindenki meg úgy csinálja, ahogy akarja, leszarom :) Azóta nem vagyok fent sérült listán/chaten sehol.
Kortárs sérültekkel nem nagyon találkoztam a Petőn kívül - már 18-20 voltam, amikor elkezdtem járni mozgássérült rendezvényekre ilyen-olyan szervezésben, évente volt egy-kettő, karácsony, meg volt -illetve gondolom még van- nyaranta fogyatékosok hete. Próbálkoztam sok évig, de valahogy mindig rossz érzésekkel jöttem el - kinéznek, lenéznek stb. Utóbbi abból adódhat (ha tényleg így van, nem csak az én parám), hogy az ilyen jellegű sérülés sokszor értelmi fogyatékossággal jár együtt - csak az agy sérül, szűk a mezsdje. Eleve elég kevés ilyen sérült van, kerekes székesekhez képest meg nagyságrendekkel kevesebb, mi valahogy nem passzolunk az ő világukba. Illetve aki velük együtt nő föl az ok, de aki nem annak nyasgem kb :)
Egyszer elhívtam haveromat, hogy mondja már meg, tényleg így állnak hozzám, vagy ez csak az én parám. De ő is csak így döbbent, hogy köszönést se fogadják, a tánccsoport még tán be is szólt valamit, nem tudom már mi volt pontosan, eléggé furán néztek, tán cimborámmal dumáltak, ő meg mondta (én nem szoktam) hogy de hát ő programozó (== nem elmebeteg), akkor meg az egyik csaj gúnyosan “jaaaaa, progmaaaaat!” Anyááád azt. nem felvágni akarok, csak hogy értelmes emberi lényként kezeljetek vazz...
Még mindig volt némi esély, hogy ez csak para, de beszéltem hasonló sérültekkel, mint én, és ugyanezt írták le. Röhej, az épek százszor jobban elfogadnak. Ennek jó pár éve már, azóta sérült bulin se voltam :) Illetve CsakAzértIs bulin most a IH-ban de ott is csak azért, mert volt kolléga barátnője volt az egyik szervező. Kollegákkal jól elvoltunk, nem volt rossssssz, de a feeling még bennem van.
